Sárkányfű

Oké, ez az én álmom volt, hogy csináljak egy ilyet...de mégse akartam a saját születésnapomra. Gondoltam, megsütöm Andinak a már régóta csodált belül színes pöttyös tortát.

Nulladik lépésnek persze szereznem kellett egy sütinyalóka sütő formát, de így utólag visszagondolva ez volt a legegyszerűbb. Ételfesték:pipa. Gyerek:hokimeccsen, pipa. Minden készen állt.

Arra gondoltam, hogy piskótatésztával működni fog a varázslat. Jó nagyra megnő, és nyersen se folyik szét. Jól nézett ki, de már sütés közben látszott, hogy valami baj van, a felső túlfolyónyílásokon semmi nem akart kibújni... 20 perc elteltével megkegyelmeztem neki, de az eredmény siralmas lett, kicsi horpadt izék lettek, a szép gömbök helyett. 

Ekkor kerestem egy autentikusnak látszó angol leírást a tésztához, ami kb. a cupcakes süti alapra hasonlít, sok vaj, sok cukor. Nem vagyok oda érte, mert nagyon tömény, de most hanyagoljuk az ízt, a látvány a lényeg! Már nyersen és sokkal masszív anyag azonban a puha szilikon formát azonban inkább felnyomta, minthogy túlfolyt volna a kis forma tetején hagyott nyílásokon.

Szóval este tizenegyre eljutottam oda, hogy van két sikertelen kísérletem a gömbökre, persze közben Andi is hazaért a meccsről.... ekkor két dolgot eldöntöttem: lefekszem aludni, és többet nem fotózok a telefonnal, mert rémesen életlenek a fotók.....  

A mai vacsora töltött csirkemell volt, és (nem teljesen magamtól) úgy gondoltam, hogy jól leírom, hátha másnak is lesz kedve vacakolni vele. Nem mondom, hogy villám vacsi, bár jól előkészíthető, és akkor frissen már csak sütni kell. Az íze mindenesetre jó volt, szerintem Nektek is ízlett volna. Nálunk meglehetősen gyorsan fogyott el.
Személyenként egy fél csirkemellet (azaz magunknak két felet) fogtam, és leszedtem ról a a könnyen leváló részeket, valamint a túl vastag részből is egy keveset (ez majd valami más kaja lesz, lehetett volna leves, de ahhoz semmi más nincs most itthon), és zsebet vágtam beléjük. Mármint a nagy darabokba, értitek. Ez mondjuk trükkös dolog, kell hozzá egy hegyes és éles kés, némi bátorság, és szerencse, hogy csak ott vágjuk el, ahol akarjuk.
Ebbe a zsebbe a következő töltelék került: 4 db szárított, olajban eltett paradicsom (közepes gondossággal lecsöpögtetve), 8-10 szem fekete olajbogyó (természetesen mag nélkül:)), egy NAGY gerezd fokhagyma, 3 teáskanál cottage cheese (valahol a tútó és a krémsajt között, szemcsés állagú cucc, épp akciós a kedvenc boltomban), kis só, bors, kakukkfű. A darabos cuccokat felaprítottam, a paradicsomot, bogyót közepesre, fokhagymát kisebbre, de nem vittem túlzásba. Ha lett volna (friss) oregano, bazsalikom, netalán rozmaring, azt is tettem volna bele, de nem volt.
A töltés után a zsebet egy fogpiszkálóval lezártam. Ha kihajthatósra vágtam volna a husit, könnyebb lett volna vágni is és tölten is, de becsukni nem, és a töltelék sütés közben kissé folyik, szóval a zseb szerintem jobb. Ezután forró olívaolajon megsütöttem, fordítás utrán kívülről kissé sóztam-borsoztam. Nagyon nem kell, mert a sok finom íz mind ott van benn. Mivel jó dundi lett a töltéstől, két oldal helyett 5 oldalról sütöttem, szép aranybarnára. Rizzsel tálaltam, sajnos a fotózásra nem maradt hírmondója sem.

A váci karácsonyi vacsi tortája a maradék hasznosítás és a sütés nélkül letudható desszert kategóriák jeles képviselője.
Rá pár nappal megint elkészítettem, talán még finomabb lett, mint az első (de biztosan kevésbé csúszott szét), úgyhogy ezt a kissé módosított receptet írom le.
Alja: Kb. 30 dkg mézeskalács, kissé szikkadt, szecskázógépben morzsává dolgozva, 10 dkg olvasztott vajjal összekeverve.
Ezt egy sütőpapírral kibélelt 28 cm-es tortaformába nyomkodtam, majd a cucc ment a hidegre. - By the way miért szólnak a receptek 26 cm-es tortaformáról, amikor 28-asat árulnak minden felé?
Amég ez dermedt, elkészült a krém: 75 dkg túrót pépesítettem botmixerrel (lehet nagyobb boltokban eleve krémeset kapni, én nem olyan boltban jártam), ment hozzá 2 zacsi zselatin fix (vagy mi a neve a főzés mentesnek), vaníliás cukor és fahéj ízlés szerint (azaz nem sok), és egy narancs héja és leve. Amikor ez jól elkeveredett, óvatosan beleforgattam 2 dl tejszínt habbá verve. Ha az alja már megdermedt, mehet rá ez az egész kence - ezután megint hűtés következik.
Az időjárás a kezemre játszott, 0 fok körül elég volt kitenni a tortát, szépen dermedt. Amikor már kb jó volt, meg indulni is kellett volna már, megcsináltam a tetejére a csokoládét, amelyhez feledésbe merült mennyiségű csokoládét valamennyi tejszínnel olvasztottam össze, lényeg, hogy megdermedve se legyen kőkemény, de ne is folyjon. Ezt még ráöntöttem, kicsit hűlt, és kész!
Ui: Másnap még finomabb, ha kibírjátok addig...

Ui2: Kép nincs róla?

Almatorta (kb. 28 cm átmérőjű tortaformához)

7,5 dkg puha vaj

15 dkg cukor

2 ek. vaníliás cukor vagy vaníliaesszencia

csipet só

4 tojás

10 dkg liszt

5 dkg étkezési keményítő

1 tk. sütőpor

75 dkg savanykás alma (sztem lehet kevesebb, amennyi elfér a tortaformában)

1,5 dl tejföl (vész esetén natúr joghurt)

A vajat (jó, ha nagyon puha, de nem folyós) 10 dkg cukorral, a vanília felével és a sóval habosra keverjük, ez után lassan hozzáadunk 2 tojást (nem négyet!), majd a lisztet, keményítőt és sütőport. Alaposan elkeverjük, és a vajazott, lisztezett tortaformába simítjuk. Az almát előzőleg megtisztítjuk és bő fél cm-es szeletekre vágjuk (vagy ahogy sikerül). A tésztán elrendezzük az almaszeleteket, majd 180 fokos sütőben, az alsó rácson 35 percig sütjük. Közben a tejfölt kikeverjük a maradék tojásokkal, cukorral és vaníliás cukorral, majd a szükséges idő elteltével a süteményre öntjük és további 25 percet sütjük.

Ezt a sütit némi próbálkozás után meg lehet sütni állíthatatlan gázsütőben is, de akkor jó negyed órával rövidebb sütési idők kellenek.

Szilvatorta (28 cm átmérőjű formához)

25 dkg liszt

5 dkg cukor

csipet só

10 dkg vaj

8 ek. hideg víz

2 tk. ecet

1 kg szilva (lehet kevesebb)

1,2 dl tejszín

2 tojás

fahéj

A lisztet 1 ek. cukorral, sóval, darabokra forgácsolt vajjal, vízzel és ecettel (konyhai robotgépben) kikeverjük, hideg kézzel nyújtható tésztává gyúrjuk, majd fóliába csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük. Közben a szilvát kimagozzuk és felezzük vagy negyedeljük. A tésztát kinyújtjuk és úgy helyezzük el a kivajazott, lisztezett formában, hogy kb. 2 cm pereme legyen. A szilvát domború felével lefelé, esztétikai érzékünknek és rendelkezésre álló időnknek megfelelően elrendezzük a tésztán, a sütő középső részén 220 fokon 10 percig sütjük. Közben a tejszínt a tojásokkal, maradék cukorral és fahéjjal összekeverjük, ráöntjük a szilvára és további 25 perc alatt készre sütjük.

Sajtos póré leves (Blikk Nők 100 recept II. évf. 1. sz.) - ahogy az újságben olvasható. Kiskanál, ha valahol változtattál, kérlek, írd meg, mert a végeredmény remek volt!
600 g póréhagyma
60 g vaj
100 ml fehérbor
só
600 ml zöldségalaplé
40 g finomliszt (komolyan patikamérleggel kéne?)
100 ml tejszín
200 g sajt (milyen?)
bors
120 g sona (szerintem ez nem volt benne, legalább is nem rémlik)
2 szelet toast kenyér
2 evőkanál olaj

Innen nem szó szerint megy, mert túl sokat kéne gépelni.
Póréhagyma tisztít, karikáz, majd pirít 20 g(!!!) vajon, aztán párol a fehérborral. Jön hozzá a zöldségalaplé - felfőz. A maradék vajból és a lisztből rántás, 200 ml (egy cseppel sem több!:)) vízzel felöntve mehet a leveshez. Kb. 15 perc főzés után mehet bele a tejszín és a felkockázott sajt. "Ha megolvadt, sózzuk, borsozzuk, majd vegyük le a tűzről."
Sonka és kenyér (valójában sajt és kenyér, ugye?) felnyársalva, olajon megsütve (ténylegesen a sütőben) jár hozzá.

Almatorta
250 g finomliszt
125 g vaj
62,5 g cukor (hehe)
csipet só
1 tojás (m-es:))
A lisztet, a sót és a cukrot összekevertem, aztán olyan apróra, ahogy tudtam, beledaraboltam a vajat. Aztán még a tálban a késsel darabolgattam egy ideig. Ezt ált. addig csinálom, amég van kedvem, a cél az valamiféle morzsa lenne, de ha nem érem el, az se gond. Ekkor meggy bele a tojás, ilyen kor már kézzel esek neki, és jó gyorsan összegyúrom. Egyes szakácskönyvek szerint, ha sokat mocizzuk meleg kézzel, akkor ragadni fog, és jajj annak, aki ilyenkor lisztet tesz hozzá. Ehelyett lehűtött kéz, és gyors munka ajnálatos. Ha elég apró a vaj, akkor standard kézhőméséklettel is működni fog, gyorsan összeáll. Ezután a gombócot folpackba csomagolom (ennek később jelentősége lesz), és beteszem a hűtőbe. Kb. fél órát kell ott töltenie, persze ennél jóval több is lehet.
Közben elbánok az almákkal, a szokásos tortaformához 5 db-ot megpucolok, felszeletelek.
A hideg tésztát két folpack között (az egyik már úgyis körülötte van) kinyújtom, így nem kell lisztezni, és nem ragad oda, sőt, el sem szakad, ha az egyik folpack rajta van, amikor a sütőformába teszem - ezt a TV paprikán tanultuk. Olyan fél cm körüli lesz, ez kitölti a formát, és egy max. 1 cm-es peremre is jut belőle. A tésztára jön az alma (nem kell elősütni, sem közé kenni/szórni bármit), az almára, ha savanyú fajta, kis cukor, meg fahéj.
180°C-os sütőben kb fél órát sül.
Biztos meg lehet csinálni más gyümölccsel is, én még csak így próbáltam.

Jó sok mindennel lógok, de Ti is...

De ez most annyira jól sikerült, és egyszerű volt, hogy szerintem mind az Elfoglalt Anyukáknak, mind az "ínyenc" Apukáknak megfelelő lesz. (Persze gyerektelenek is elkészíthetik:))

A múltkor (hajjaj, milyen régen is...) emlegetett sütőzacskóba most csont nélküli sertéstarja került. Szeletelve, mert úgy árulták, csinos, fél kilós kiszerelésben.

A zacskóban először megágyaztam a husinak: egy paradicsomot negyedelve, egy paprikát egy nagy hagyma felét és három hatalmas gerezd fokhagymát szeletelve szép egyenletesen elszórtam a zacskó alján. Erre kerültek a hússzeletek, megsózva, egyik oldalukra kis borsot is szórtam, a másikra rozmaringot morzsoltam, mert volt.

A zacskót becsuktam, és előírás szerint kilyukasztgattam. Ezután betettem a sütőbe, mindenféle előmelegítés, vagy varázslat nélkül. Kb. 5-ös fokozaton sült fene tudja mennyi időt. Molesztálni nem kell, a zöldségek nem hagyták odaégni, a teteje szépen megpirult, de nem száradt ki - néha rá kell nézni, hogy érzi magát, milyen a színe, mennyi lé van még alatta, de amúgy megy minden magától. Most még a zacskót sem vágtam ki a végén, anélkül is megpirult.

Persze a legvégén kivágatam a zacskót, hogy hozzáférjünk az eredményhez. Ami omlós lett, és ízletes. És a zöldségek alatta... A fogadtatásról csak annyit, hogy nem maradt mit lefényképezni...

Ti jöttök!

Azaz marcipános, "kiszúrható" sütemény.

100 g marcipánmassza

reszelt citromhéj

3 ek. citromlé

175 g liszt

75 g porcukor

1 tasak vaníliás cukor

csipet só

100 g vaj

A lereszelt marcipánt összekeverjük a citromhéjjal és -lével. A lisztet a cukrokkal és a sóval, majd a marcipánhoz adjuk, és a vajjal együtt összegyúrjuk. A tészta ezek után fóliában a hűtőben pihen egy fél órát.

Sütőt előmelegítjük (180°C, légkeverésnél 160°C). A tésztát fél cm vastagra nyújtjuk, formákat szúrunk ki belőle. A kekszeket sütőpapíros tepsin, kb. 15 percig sütjük. (A recept szerint ezután vastagon beporcukrozzuk, de ez .... Fujj.)

A recept a Dr. Oetker - Villámgyors aprósütemények könyvből származik, még nem próbáltam.

Ezt a receptet Esztertől kaptam, még nagyon régen, amikor még sütött ilyen szuperfinom, de egészségtelen dolgokat.

A tésztához:

2 dl víz

22 dkg Rama margarin

4 ek. keserű kakaó

 - ezeket felforraljuk, majd hozzáadunk

25 dkg lisztet

20 dkg cukrot

1 ek. szódabikarbónát

1 dl natúr joghurtot

2 tojást

1 csomag vaníilás cukrot.

Jól összekeverjük, majd előveszünk egy kivajazott tepsit, vagy tortaformát, beleöntjük és előmelegített sütőben, 180°-on 20 percig sütjük.

Most jön a duplázás:

A tetejére készítünk egy szép sima, csillogó csokibevonatot, így:

12 dkg Rama margarint

4 ek. keserű kakaót

6 ek. natúr joghurtot

12 dkg porcukrot

1 csomag vaníliás cukrot

felmelegítünk, és simára keverünk. Amikor kezd kihűlni, a kész, kissé lehűlt torta tetejére öntjük.

Tetejére még apróra vágott mogyorót, kesudiót is tehetünk.

Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

Na jó, annyira nem régen, és nem is messze, úgy esett, hogy az egyik nagy-nagy hipermarketben épp akkor mondta a bemondónéni, hogy akciós a csirkecsomb (csak ma, csak nekünk) amikor épp a vacsiról tanakodtunk. No, ha akciós, meg egyébként is szeretjük, nosza, kérünk két szépet (-Ez a kettő jó lesz?), köszönjük.

Mi legyen a csirkével? Lehetne szaftosan, pörköltnek, de mi lenne, ha megsütném? A már korábban említett elvek - ne kelljen vele vacakolni, de legyen finom-omlós-kívülropogós - itt is éltek, így a sütőzacskós megoldás mellett döntöttem. A lényeg: a fűszerrel alaposan beszórt csirkedarabok egy félig zárt helyn párolódnak-puhulnak, és ha jól találtuk el a zacsin készített lukak méretét, pirulnak is, saját lében, zsír nélkül. A combok bőrét kicsit beirdaltam, úgy fűszereztem. A fűszert mindenki ízlésének/hangulatának megfelelően válassza ki, de legyen bőkezű, nekem kicsit kevés került rá. És, ha már volt hely a sütőzacskóban, és a hűtőben ott szomorkodott némi enyhén fonnyadt sárga- és fehérrépa, póréhagyma, azokat is mellétettem, meg némi krumplit is pucoltam, és egy másik jénaiba daraboltam (fele költség, dupla öröm alapon, ha már úgyis megy a sütő, azokat is megsütöm).

A sütés hőfokáról és idejéről sajna nem tudok nyilatkozni, de mikor már az egész lakásban isteni sültcsirke illat terjengett, megnéztem, kis pirulást még megszavaztam neki.

A hús állaga remek lett, és a mellette levő zöldségek is finomak lettek (meglepő módon nem az örök kedvenc a sárgarépa ízlett a legjobban, hanem a kissé édeskésre sülő fehér).

És még evés után is jó volt a kedvünk, a sütőzacskó után ugyanis sokkal könnyebb mosogatni.

Nos, közkívánatra álljon itt a torta receptje, ami tulajdonképpen akár bloginítónak is tekinthető.

Hozzávalók:

1 db kakaós piskóta

500 g mascarpone
4 dl (hab)tejszín
2 tasak habfixáló
100 g tejcsoki
100 g étcsoki
150 g fehér csoki (a csokoládék aránya persze szín- és kakaótartalom tekintetében változtatható, ízlés szerint)
A csokoládét megolvasztottam vízgőz fölött (külön a fehéret és a barnákat), majd hozzá kevertem a mascarponét (egy harmada ment a fehérhez, a maradék a barnákhoz), ezt úgy, hogy a tál még egy darabig  (kb. a mascarpone feléig) a vízgőz fölött maradt, és apránként tettem hozzá…
Amikor jól elkeveredett, szép selymes, ment a hidegre, betakarva (egy éjszaka az erkélyen, sajna most sincs olyan meleg, hogy ezt ne lehetne eljátszani, csak a víztől kell elzárni…) ilyenkor már nagyon finom, praktikus azonban hagyni a tortába is :)! Másnap a tejszínt habfixálóval felverte Csiga (így könnyű, mi?), és ezt, megint apránként hozzákevertem a kihűlt-megdermedt (és eleinte nehezen keverhető, erős kanál pl. fakanál kell hozzá) mascarponés csokihoz.
Ezt töltöttem a piskótába, úgy, hogy csíkos legyen. A barna csokikrém egy részével körbekentem kívülről is, a tetejére pedig sajtot fehér csokit reszeltem.

Fogyasztás után a receptet e-mailben körbeküldtem, és felvetettem, hogy nem indítunk-e mi is blogot? DE! Én örülök, hogy megtettük.

Maki

Aki azt mondja, hogy szusit csinálni otthon lehetetlen, az téved. Mondjuk nem egyszerű.

Az egész úgy kezdődött, hogy rendeltünk otthonra szusit, hogy ugyan próbáljuk már ki. És minő meglepetés - finom volt! Aztán kaptunk karácsonyra egy szusi-készitő-szettet unokatesómtól. Mondtuk neki, hogy oké, de akkor ott kell lennie, amikor kipróbáljuk. Azt mondta rendben.

Igy lett, hogy egy szép estén, mikor még nagy pocakom volt, rendeztünk egy szusi estet. jött Évi és Gergő is. Megfőztük a rizst, Adél lányom már azzal jól lakott, és szerencsére hagyott minket bűvészkedni a konyhában a továbbiakban.

Az első tekercs jól sikerült, csak nagyok lettek - nehezen lehetett egyben begyömöszölni a szájba. A második tekercs szétesett, a harmadikat nem birtuk feltekerni, a negyedik jó lett, csak sok volt benne a rizs és kevés a töltelék.

hozzávalók:

Száritott tengeri algalap - 1 db / fő (hogy mindenki tudjon egyet tekerni)

10 dkg/fő szusi rizs  - pl. Haruka - ez nagyon fontos, mert ez jól ragad. nagyon jól ragad.

15 ml rizsecet/10 dkg rizs

(Rizsecet készitése: 1 bögre viz, 1 ek. borecet, 1 ek. cukor, 1 kk só)

Töltelék: amit csak el tudsz képzelni

mi ezeket tudtuk: uborka, avokádó, tonhal, répa, újhagyma

+ egy bambusztekercs a feltekeréshez

Elkészités:

A rizst ugyanannyi vizzel, só nélkül felforralod, majd lassú tűzön párolod 20 percig. A tűzről levéve hagyd fedő alatt állni 10 percig. Majd öntsd hozzá a megfelelő mennyiségű rizsecetet.

Vedd elő az algalapokat, tedd rá a bambusztekercsre, és a középső egyharmadba tégy rizst, ami már langyosra hűlt. Aztán izlés szerint pakold rá a tölteléket, szépen, szinek és izek szerint válogatva, ne sokat - se keveset. Aztán feltekerheted - a bambuszlap segitségével. Régen ezt nagymamáink konyharuhával csinálták. Jó, nem is szusi volt. Aztán a perforációnál (mert az is

van az algalapon) elvágod 6 egyenlő részre. Bár szerintem a perforáció nem sokat segit, mert a tekercsen ez már valahogy nem látható. Egy jó éles kés kell hozzá.

A makit egyben kell megenni, nem lehet elvágni. Szójaszószba mártva, pálcikával.

A nagy egybesütött hús problémája engem mindig is izgatott. De ezzel nem vagyok egyedül a családban, anyu is sokszor próbálkozik vele, egyenlőre mérsékelt sikerrel. A múltkor már majdnem ki is böktem neki, hogy igazán kihagyhatnánk az ünnepi fogások közül. Anyósom kicsit több sikerrel szokta elkészíteni, de ott sem az az eredmény, amiről az ember álmodozik: ízes, olmos hússzeletek, hanem általában száraz, és hát.. ízetlen legalabbis nekem.
Persze én is próbálkoztam vele, és nem kell mondani, hogy az első próbálkozásaim, az előbb említett sülteknél még rosszabbul sikerültek. Képtelen vagyok azonban feladni a témát, mert egyrészt a berakomasütőbe-megsül-nagyonfinom ételek idő/energiatakarékos megoldásaiért rajongok, másrészt mindig csorog a nyálam, amikor a kalandfilmkben olyan jó étvággyal eszik a sülteket (tudom színészek:))
Szóval profihoz fordultam. Gordon Ramsey:Vasárnapi ebéd. (A könyv felépítése , amúgy kellemesen kaotikus és egyszerű, jó ötletek keverdnek, általam nem is ismert alapanyagú ételekkel.)
 

Íme: A ropogós börű sertéskaraj  

Hozzávalók:
kb. 1,3 kg-os kicsontozott bőrös sertéskaraj
2 gerezd meghámozott, finomra aprított fokhagyma
1 citrom lereszelt héja
1 kisebb maréknyi petrezselyemlevél
1 kisebb maréknyi zsályalevél
só, bors, olívaolaj
 

 A bőrt beirdaljuk általós és arra merőlegesen kb 2 cm-ként (szalonnáig átvágjuk). Megfordítva a húsos részt bevágjuk vízszintesen, de nem teljesen, hogy ki lehessen nyitni, mint egy könyvet. A kiterített hust megszorjuk a fűszerekkel, fokhagyma, citromhéj, só, bors, és ráhalmozzuk a pertrezselyem és zsályaleveleket. A zsályának elég erős ize van, legalabbis mi szárítottal csináltuk (lehet, hogy azért), és szerintem elég kevesebb. összhajtjuk a húst, öszekötözzük, és húsos résszel lefelé vékonyan kiolajozoztt tálba tesszük. A bőrös részét szárazra töröljük, megszórjuk sóval és olviaolajjal, és beledörzsöljük.
 

A sütőt legmagasabb fokozatra állítva berakjuk, és 15-20 percig sütjük, amíg a bőr aranyszínű és ropogós nem lesz. Percenként lestük a sütőt, húú, tényleg nagyon jól nézett ki. Az "esztétikai sütés" után jön a tényleges sütés, 450 grammonként 25 percig kell sütni. A mi karajunk 75 deka volt, tehát pontosan 42 perc után kivettük. :)
15 percig pihentetjük. (fotózzuk, nyálcsorgatunk, esetleg befejezzük a köretet)
 

Mmm...finom lett. 

Nos valójában a januári utan a februári recept jönne, de  "írói" szabadsággal élve, most októberre ugrok. (persze valójában csak a köz  nyomasára..:)

Hozzávalók:

40 dkg főtt kicsontozott, lebőrözött csülökhús
1 cipó, jajj nem.. ezt is helyben, akkor

cipó:
2,5 deka élesztő
35 dkg liszt
egy nagyobb krumpli
5 ek olaj
kiskanál só, cukor

Az élesztőt fél deci langyos vízbe vagy tejbe elmorzsolva fölfuttatunk (na ez nekem még nem sikerült). Liszttel, a főtt, még forrón össztört krumplival, sóval cukorral, olajjal könnyű tésztává dagasztjuk. (esetleg a könnyű tészta fogalmára is rávilágíthatna valaki :))
Langyos helyen letakrva 50 percig kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk. Egy centi vastagságúra lapítjuk kézzel, majd a közepére fektetjük a csülökhúst. A tészta széleit ráhajtjuk, azután egy beolajozott tepsibe fektetjük megfordítva, úgy hogy a sima felülete kerüljön felülre. Olajjal megkenjük, és még kb. 35 percig kelesztjük, aztán mégegyszer beolajozzuk.
190-200 fokon úgy fél órát sütjük. 

Ez a recept egy igazi Jól Bevált Recept. JBR. Valamilyen főzős újságban találtam, megtetszett, kipróbáltam, és állandó darabja lett a repertoárnak. Kicsit tökölődős, én általában egyszerre nagyobb adagot csinálok félkészre, a megsült golyócskákat pedig lefagyasztom adagokra osztva, így később csak össze kell párolni a frissen készített mártással. A megadott mennyiségek négy emberre szólnak, de nem eküszöm meg rá. legközelebb pontosítok.

20 dkg darált csirkehús
20 dkg darált pulykahús
8-8 dkg főtt/nyers sonka (Elvileg. Gyakorlatilag ami és amennyi van. Kiskanál helyettesítette aszalt szilvával, úgy is nagyon finom, azt mondja. Hiszek neki.)
1 tojás
1 gerezd fokhagyma (lehet több :D )
1 szelet kenyér héj nélkül (vagy zsömle vagy valami)
1 dl bor
finomra vágott petrezselyem
1 fej vöröshagyma (most látom, hogy a gombócba nem kellett volna, csak a mártásba, de én mindkettőbe tettem, szal minimum 2 fej. na mindegy, a megszokás...)
0,5 dl balzsamecet (jóféle, igazi balzsamos ízű, volt rossz tapasztalat is)
2 dl zöldségleves
olaj és vaj

A húsokat és az apróra vágott sonkákat összekeverjük a tojással, a zúzott fokhagymával (és az apróra vágott hagymával), (elvileg borba, de gyakorlatilag) tejbe/vízbe áztatott és kinyomkodott kenyérrel, petrezselyemmel, és sóval, borssal ízesítjük. Diónyi gombócokat formálunk, lisztben meghempergetjük, olaj és vaj felforrósított keverékében átsütjük (vaj nem muszáj). Kiszedjük, félretesszük. A serpenyőben újra vajat és olajat forrósítunk (itt már érdemes vajat, és ha nem lett túl összeégett, amiben sütötted a gombócokat, abból is lehet használni), megfonnyasztjuk benne a finomra vágott hagymát, visszatesszük a gombócokat (ha sűrűbb, több mártást akarunk, akkor itt el lehet keverni egy pici liszttel vagy keményítővel), meglocsoljuk balzsamecettel és a zöldséglevessel (és elvileg egy kanál cukorral, de ezt kihagytam, helyette itt jön a képbe, pontosabban az edénybe a vörösbor). Addig főzzük, míg besűrűsödik. (Jót tesz neki, ha rotyog egy fél órát vagy többet is akár, összeérnek az ízek).

Rámtört a nosztalgia, elnézést. Biztos emlékeztek az albérleti naptár receptjeire, amikor legalább a hónapban egyszer, amikor az aktuális receptet megfőztünk, ettünk valami rendeset (kis túlzással :D)

Itt a januári:

10 dkg vöröslencse

1-1 közepes sárgarépa és petrezselyem

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

babérlevél, chili paprika, tejföl , mustár, ecet, cukor...izlés szerint

A lencsét megmossuk és 9 deci vízet ráöntve egy éjszaka áztatjuk. (valójában tapasztalataim szerint elég 1-2 óra, akkor is gyorsan megfő). Másnap a zöldségekkel együtt, a babérlevéllel, a kimagozott chilipaprikával feltesszük főzni. A vízet amit a lencse magába szívott, azt pótoljuk előtte.  A babérlevelet kidobjuk, összeturmixoljuk, majd tetszőleges sorrendben és mennyiségben fűszerezzük a levest.

Hétvégén csináltam, még most is finom.:D

Mit hozzak, ludat vagy kacsát? Kolbászt, tejet, lisztet, köszi. Ám miután ember hazajött az egyik nagyon olcsó áruházból, a hűtőben egy csomag strucc lábszár fogadott. Évek óta emlegettük, hogy így-úgy meg kellene kóstolni, de hát hol lehet kapni, meg drága is, mindig elsikkadt a dolog, annyi mindent nem ettünk még.

Ne komplikáld el a dolgot, dobj össze valamit. De el ne rontsd, mert piszok drága. Ez aztán a bizalom. Ígyhát nekiestem az internetnek, hogy receptet kerítsek. Magyarul nem sok találat volt, a mindmegettén egy cikk, és a strucctenyésztők egyesületének honlapja, de ott is inkább külföldi oldalakról lefordított receptek szerepeltek (semmi echte magyaros ugyebár). Németül aztán már sok találat volt, ezeket néztem alaposan, Strauss, de nem ám Johann. Nagyon széles volt a paletta, avokádó, szarvasgomba, whiskey a receptek alapanyagai között. Végül arra jutottam, hogy egy megpirít-szaftban párol típusú megoldással próbálkozom, ami talán nem olyan elegáns, mint sok más lehetőség, de eddig még bármilyen hússal működött. Hiába, biztonsági játékos vagyok.

50 dkg strucc lábszár

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

fél evőkanál liszt

1,5 dl száraz vörösbor

1 babérlevél

só, bors, olaj, vaj

A húst szétbontottam, megtisztítottam. Nagyon szép, sötét színű hús, jellegzetes illattal, viszont mivel lábszárról volt szó, rengeteget kínlódtam a méretes inak kioperálásával. A cafatokra kockákra vágott húst kevés olajon, jó forró serpenyőben, kis adagokban pár perc alatt megpirítottam, közben sóztam borsoztam. Tányérra szedtem, lefedtem. A serpenyőbe egy kevés vajat tettem, ezen megfonnyasztottam az apróra vágott hagymát, majd beletettem a fokhagymát. Rátettem a lisztet, gyorsan átkevertem, majd beleforgattam a húst is. Rögtön beleöntottem egy kevés vizet (jó lett volna egy kis húsleves), majd a vörösbort is. Beletettem a babérlevelet és még egy kicsit megfűszereztem. Fél órát pároltam alacsony lángon, de ez egyértelműen kevés volt az igazi omlós állag eléréséhez, legalább egy órát számolnék rá, de lehet, hogy másfelet. (Sajnos nekünk épp nem volt ennyi).

A végeredmény egészen jó lett, bár a katarzis elmaradt. A hús jellegzetes íze, ami egyértelműen különbözik az általam ismert szárnyasokétól, jól átjött, de ezzel a recepttel a pl marhahús is nagyon finom, de azzal ár/érték arány messze jobb. Lehet, hogy mégis be kellett volna vállalni valami különlegesebbet. Mindenképpen fogunk még kísérletezni vele, de nem a közeljövőben.

Az első legyen egy rendhagyó halas recept?

1. 20 dkg frissen apritott kenyérmorzsa
2. 3 ek. olvasztott vaj
3. 1 citrom és 1 narancs reszelt héja
4. 1 ek. frissen apritott petrezselyem
5. 50 dkg fehérhal-filé

A sütőt előmelegitjük 170°C-ra. A kenyérmorzsát (Robi csinálta botturmixszal) összekeverjük az olvasztott vajjal, a citrusokkal és a petrezselyemmel.

A halfiléket kevés olajon vagy vajon jól megsütjük, mind a két felét, majd sózzuk, borsozzuk.

Belepakoljuk egy sütőpapirral bélelt tepsibe, rászórjuk a morzsát és sütőben aranysárgára sütjük.

Kipróbáltam, de nem mondanám, hogy remek lett. Lényeg - ne fagyasztott halból készüljön (mert én abból csináltam, és kicsit vizes maradt) , és süssétek meg jól a sütőbe rakás előtt!

Forrás: meglepő módon - TV Paprika 2010/4.

Új bejegyzést úgy lehet tenni, hogy a belépés utan az ADMIN szóra klikkelve belépsz a szerkesztői felületre, és ott választod az új bejegyzés opciót, majd mented.

Képek: kép beillesztés gomb, ott először feltöltöd a képet, majd ha végzett, akkor a listaból kiválasztva, be is illeszti az ablakba. Ott kellő türelemmel, addig kell huzogatni, amíg jó nem lesz (méretre), és kész. Mentés.

Íme.. :D

Hahh!

Most, hogy megvan ez a nagyszerű kis oldal - a miénk!!! - írok is rá, pl. hogy milyen volt a védés.

Mert kérdeztétek.

Nos, a védés ugye egy szerdai napra esett, már előtte jóval összeállítottam a Powerpiontos cuccot, hogy elküldhessem a konzulensemnek. Fura volt, mert nem kötött bele:).

Hétvégén megpróbáltam elmondani a családomnak az előadást, mintegy próbaképpen. Katasztrofális volt, pedig összeírtam, hogy miket szeretnék elmesélni. Aztán vasárnapra még a torkom is megfájdult - magam alatt voltam.

Úgy terveztem, hogy hétfőn a tanszéki értekezleten is tartok egy próbát, de hétfőre elment a hangom. Volt is nagy riadalom a tanszéken, hogy hogyan lesz így védés? (Legfeljebb halkan:)). A bizottság elnöke felhívott, hogy az opponensek és bizottsági tagok elérhetőségét elkérje, nem ismerte meg a hangom, mondjuk nem is csodálom.

Hétfőn-kedden hangtalanul gyakoroltam a mondanivalómat, igyekeztem a lehető legkevesebbet beszélni. Szerdán még mindig rekedt voltam, de akkor már - lesz ami lesz alapon - nem izgultam. Szépen felöltözve, a védés kezdete előtt kb. egy-másfél órával megjelentem az egyetemen, kicsit még nézegettem a papírjaimat, összeraktam a számítógépet, ettem egy pogácsát, és ittam némi teát és vizet, hogy segítsen beszélni. Ennek hatására aztán a kezdés előtt még el kellett szaladnom, természetesen az épület másik végében volt csak nyitva a női mosdó - szó szerint szaladtam, mert sejtettem, hogy a bizottság akkor fog megérkezni, amikor nem vagyok ott. Bingó! Természetesen már benn voltak. A számban egy gyógycukorkával álltam, gondoltam, lesz időm elszopogatni, mert először bemutatkozás, majd a jelölt életrajza következik, és csak aztán az előadás. No, a mi elnökünk kicsit megkavarta a sorrendet:). Cukor ki, előadás elkezd(ene, ha a gép is akarná, pár klikk után már ment a dolog). Csodák csodája, kb. folyamatosan tudtam beszélni, és még hátul is lehetett hallani! Amikor befejeztem az előadást, cukor vissza, jött az életrajz, majd az opponensek véleménye.

Az opponenciát a jelölt már jóval a védés előtt megkapja (hivatalosan a védés előtt min. 4 héttel már a választ is le kell adni, szóval nem ért váratlanul a véleményük, és őket sem a válaszom, amit szépen felolvastam. Részeben. Az elnök ugyanis azt mondta, hogy próbáljuk rövidre fogni. Ez után van lehetőség a kérdések, vélemények kifejtésére, először a bizottság tesz fel két kérdést (kötelezően), ezt felolvasták, és papíron is megkaptam. Bár nem láttam korábban a kérdést, de szerencsére olyan volt, ami részben benne volt a disszertációban, szóval nem volt nehgéz a válasz. (Tesóm szerint csak annyit kellett volna mondani, hogy 45. oldal:).) Ez után az elnök megkérdezte, hogy van-e másvalakinek kérdése (nem volt), akar-e valaki vitatkozni (nem akart). Még azt is meg kellett volna kérdeznie, hogy akar-e valaki hozzászólni, de ezt (szerintem ő is menni akart, ezért szándékosan) elmulasztotta. Szóval nem volt több kérdés, vita, hozzászólás, kérték, hogy ugyan menjünk már ki, hogy ők (mármint a bizottság) megbeszélhessék az eredményt. Kivonultunk, ekkor még tudtam csevegni egy kicsit azokkal, akik eljöttek.

Némi várakozás után behívtak mindenkit, és az elnök mondta, csak úgy nekem, hogy ne aggódjak, megvan:). Aztán szép hivatalos eredményhirdetés következett, a lehetséges 18 pontból (0-3-ig lehet pontozni, hat ember volt a bizottságban) kaptam 14-et, az 78% (vagy valahogy így), és ez azt jelenti, hogy a bizottság javasolja a Doktori Tanácsnak (kicsit mintha hosszabb lenne a nevük, de ez a lényeg) a PhD fokozat odaítélését. Ez után mindenki gratulált, de a "köszönöm"-ök egyre halkabbak lettek, a torkom ekkor adta fel.

Kicsit még segítettem a végén rendet rakni, de nem sokat, mert mentünk családosan vacsizni...

Így történt, hogy most már tényeg csak egy Doktori Tanácsi jóváhagyás választ el a doktorságtól.

A mesének vége, aludjatok jól, gyerekek!

Update: Kicsit több, mint egy évvel később, idén májusban egyetemi ünnepség keretében megkaptam az oklevelet is - ennek örömére megint egy jót ettünk.

Nos, megteszem az első lépést lányok :) És elvileg mindenkit felvettem a szerzők/szerkesztők közé, hogy bárki kedve szerint építhesse kicsiny fórumunkat.