Sárkányfű

A mai vacsora töltött csirkemell volt, és (nem teljesen magamtól) úgy gondoltam, hogy jól leírom, hátha másnak is lesz kedve vacakolni vele. Nem mondom, hogy villám vacsi, bár jól előkészíthető, és akkor frissen már csak sütni kell. Az íze mindenesetre jó volt, szerintem Nektek is ízlett volna. Nálunk meglehetősen gyorsan fogyott el.
Személyenként egy fél csirkemellet (azaz magunknak két felet) fogtam, és leszedtem ról a a könnyen leváló részeket, valamint a túl vastag részből is egy keveset (ez majd valami más kaja lesz, lehetett volna leves, de ahhoz semmi más nincs most itthon), és zsebet vágtam beléjük. Mármint a nagy darabokba, értitek. Ez mondjuk trükkös dolog, kell hozzá egy hegyes és éles kés, némi bátorság, és szerencse, hogy csak ott vágjuk el, ahol akarjuk.
Ebbe a zsebbe a következő töltelék került: 4 db szárított, olajban eltett paradicsom (közepes gondossággal lecsöpögtetve), 8-10 szem fekete olajbogyó (természetesen mag nélkül:)), egy NAGY gerezd fokhagyma, 3 teáskanál cottage cheese (valahol a tútó és a krémsajt között, szemcsés állagú cucc, épp akciós a kedvenc boltomban), kis só, bors, kakukkfű. A darabos cuccokat felaprítottam, a paradicsomot, bogyót közepesre, fokhagymát kisebbre, de nem vittem túlzásba. Ha lett volna (friss) oregano, bazsalikom, netalán rozmaring, azt is tettem volna bele, de nem volt.
A töltés után a zsebet egy fogpiszkálóval lezártam. Ha kihajthatósra vágtam volna a husit, könnyebb lett volna vágni is és tölten is, de becsukni nem, és a töltelék sütés közben kissé folyik, szóval a zseb szerintem jobb. Ezután forró olívaolajon megsütöttem, fordítás utrán kívülről kissé sóztam-borsoztam. Nagyon nem kell, mert a sok finom íz mind ott van benn. Mivel jó dundi lett a töltéstől, két oldal helyett 5 oldalról sütöttem, szép aranybarnára. Rizzsel tálaltam, sajnos a fotózásra nem maradt hírmondója sem.