Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

Na jó, annyira nem régen, és nem is messze, úgy esett, hogy az egyik nagy-nagy hipermarketben épp akkor mondta a bemondónéni, hogy akciós a csirkecsomb (csak ma, csak nekünk) amikor épp a vacsiról tanakodtunk. No, ha akciós, meg egyébként is szeretjük, nosza, kérünk két szépet (-Ez a kettő jó lesz?), köszönjük.

Mi legyen a csirkével? Lehetne szaftosan, pörköltnek, de mi lenne, ha megsütném? A már korábban említett elvek - ne kelljen vele vacakolni, de legyen finom-omlós-kívülropogós - itt is éltek, így a sütőzacskós megoldás mellett döntöttem. A lényeg: a fűszerrel alaposan beszórt csirkedarabok egy félig zárt helyn párolódnak-puhulnak, és ha jól találtuk el a zacsin készített lukak méretét, pirulnak is, saját lében, zsír nélkül. A combok bőrét kicsit beirdaltam, úgy fűszereztem. A fűszert mindenki ízlésének/hangulatának megfelelően válassza ki, de legyen bőkezű, nekem kicsit kevés került rá. És, ha már volt hely a sütőzacskóban, és a hűtőben ott szomorkodott némi enyhén fonnyadt sárga- és fehérrépa, póréhagyma, azokat is mellétettem, meg némi krumplit is pucoltam, és egy másik jénaiba daraboltam (fele költség, dupla öröm alapon, ha már úgyis megy a sütő, azokat is megsütöm).

A sütés hőfokáról és idejéről sajna nem tudok nyilatkozni, de mikor már az egész lakásban isteni sültcsirke illat terjengett, megnéztem, kis pirulást még megszavaztam neki.

A hús állaga remek lett, és a mellette levő zöldségek is finomak lettek (meglepő módon nem az örök kedvenc a sárgarépa ízlett a legjobban, hanem a kissé édeskésre sülő fehér).

És még evés után is jó volt a kedvünk, a sütőzacskó után ugyanis sokkal könnyebb mosogatni.