Mit hozzak, ludat vagy kacsát? Kolbászt, tejet, lisztet, köszi. Ám miután ember hazajött az egyik nagyon olcsó áruházból, a hűtőben egy csomag strucc lábszár fogadott. Évek óta emlegettük, hogy így-úgy meg kellene kóstolni, de hát hol lehet kapni, meg drága is, mindig elsikkadt a dolog, annyi mindent nem ettünk még.

Ne komplikáld el a dolgot, dobj össze valamit. De el ne rontsd, mert piszok drága. Ez aztán a bizalom. Ígyhát nekiestem az internetnek, hogy receptet kerítsek. Magyarul nem sok találat volt, a mindmegettén egy cikk, és a strucctenyésztők egyesületének honlapja, de ott is inkább külföldi oldalakról lefordított receptek szerepeltek (semmi echte magyaros ugyebár). Németül aztán már sok találat volt, ezeket néztem alaposan, Strauss, de nem ám Johann. Nagyon széles volt a paletta, avokádó, szarvasgomba, whiskey a receptek alapanyagai között. Végül arra jutottam, hogy egy megpirít-szaftban párol típusú megoldással próbálkozom, ami talán nem olyan elegáns, mint sok más lehetőség, de eddig még bármilyen hússal működött. Hiába, biztonsági játékos vagyok.

50 dkg strucc lábszár

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

fél evőkanál liszt

1,5 dl száraz vörösbor

1 babérlevél

só, bors, olaj, vaj

A húst szétbontottam, megtisztítottam. Nagyon szép, sötét színű hús, jellegzetes illattal, viszont mivel lábszárról volt szó, rengeteget kínlódtam a méretes inak kioperálásával. A cafatokra kockákra vágott húst kevés olajon, jó forró serpenyőben, kis adagokban pár perc alatt megpirítottam, közben sóztam borsoztam. Tányérra szedtem, lefedtem. A serpenyőbe egy kevés vajat tettem, ezen megfonnyasztottam az apróra vágott hagymát, majd beletettem a fokhagymát. Rátettem a lisztet, gyorsan átkevertem, majd beleforgattam a húst is. Rögtön beleöntottem egy kevés vizet (jó lett volna egy kis húsleves), majd a vörösbort is. Beletettem a babérlevelet és még egy kicsit megfűszereztem. Fél órát pároltam alacsony lángon, de ez egyértelműen kevés volt az igazi omlós állag eléréséhez, legalább egy órát számolnék rá, de lehet, hogy másfelet. (Sajnos nekünk épp nem volt ennyi).

A végeredmény egészen jó lett, bár a katarzis elmaradt. A hús jellegzetes íze, ami egyértelműen különbözik az általam ismert szárnyasokétól, jól átjött, de ezzel a recepttel a pl marhahús is nagyon finom, de azzal ár/érték arány messze jobb. Lehet, hogy mégis be kellett volna vállalni valami különlegesebbet. Mindenképpen fogunk még kísérletezni vele, de nem a közeljövőben.