Hahh!

Most, hogy megvan ez a nagyszerű kis oldal - a miénk!!! - írok is rá, pl. hogy milyen volt a védés.

Mert kérdeztétek.

Nos, a védés ugye egy szerdai napra esett, már előtte jóval összeállítottam a Powerpiontos cuccot, hogy elküldhessem a konzulensemnek. Fura volt, mert nem kötött bele:).

Hétvégén megpróbáltam elmondani a családomnak az előadást, mintegy próbaképpen. Katasztrofális volt, pedig összeírtam, hogy miket szeretnék elmesélni. Aztán vasárnapra még a torkom is megfájdult - magam alatt voltam.

Úgy terveztem, hogy hétfőn a tanszéki értekezleten is tartok egy próbát, de hétfőre elment a hangom. Volt is nagy riadalom a tanszéken, hogy hogyan lesz így védés? (Legfeljebb halkan:)). A bizottság elnöke felhívott, hogy az opponensek és bizottsági tagok elérhetőségét elkérje, nem ismerte meg a hangom, mondjuk nem is csodálom.

Hétfőn-kedden hangtalanul gyakoroltam a mondanivalómat, igyekeztem a lehető legkevesebbet beszélni. Szerdán még mindig rekedt voltam, de akkor már - lesz ami lesz alapon - nem izgultam. Szépen felöltözve, a védés kezdete előtt kb. egy-másfél órával megjelentem az egyetemen, kicsit még nézegettem a papírjaimat, összeraktam a számítógépet, ettem egy pogácsát, és ittam némi teát és vizet, hogy segítsen beszélni. Ennek hatására aztán a kezdés előtt még el kellett szaladnom, természetesen az épület másik végében volt csak nyitva a női mosdó - szó szerint szaladtam, mert sejtettem, hogy a bizottság akkor fog megérkezni, amikor nem vagyok ott. Bingó! Természetesen már benn voltak. A számban egy gyógycukorkával álltam, gondoltam, lesz időm elszopogatni, mert először bemutatkozás, majd a jelölt életrajza következik, és csak aztán az előadás. No, a mi elnökünk kicsit megkavarta a sorrendet:). Cukor ki, előadás elkezd(ene, ha a gép is akarná, pár klikk után már ment a dolog). Csodák csodája, kb. folyamatosan tudtam beszélni, és még hátul is lehetett hallani! Amikor befejeztem az előadást, cukor vissza, jött az életrajz, majd az opponensek véleménye.

Az opponenciát a jelölt már jóval a védés előtt megkapja (hivatalosan a védés előtt min. 4 héttel már a választ is le kell adni, szóval nem ért váratlanul a véleményük, és őket sem a válaszom, amit szépen felolvastam. Részeben. Az elnök ugyanis azt mondta, hogy próbáljuk rövidre fogni. Ez után van lehetőség a kérdések, vélemények kifejtésére, először a bizottság tesz fel két kérdést (kötelezően), ezt felolvasták, és papíron is megkaptam. Bár nem láttam korábban a kérdést, de szerencsére olyan volt, ami részben benne volt a disszertációban, szóval nem volt nehgéz a válasz. (Tesóm szerint csak annyit kellett volna mondani, hogy 45. oldal:).) Ez után az elnök megkérdezte, hogy van-e másvalakinek kérdése (nem volt), akar-e valaki vitatkozni (nem akart). Még azt is meg kellett volna kérdeznie, hogy akar-e valaki hozzászólni, de ezt (szerintem ő is menni akart, ezért szándékosan) elmulasztotta. Szóval nem volt több kérdés, vita, hozzászólás, kérték, hogy ugyan menjünk már ki, hogy ők (mármint a bizottság) megbeszélhessék az eredményt. Kivonultunk, ekkor még tudtam csevegni egy kicsit azokkal, akik eljöttek.

Némi várakozás után behívtak mindenkit, és az elnök mondta, csak úgy nekem, hogy ne aggódjak, megvan:). Aztán szép hivatalos eredményhirdetés következett, a lehetséges 18 pontból (0-3-ig lehet pontozni, hat ember volt a bizottságban) kaptam 14-et, az 78% (vagy valahogy így), és ez azt jelenti, hogy a bizottság javasolja a Doktori Tanácsnak (kicsit mintha hosszabb lenne a nevük, de ez a lényeg) a PhD fokozat odaítélését. Ez után mindenki gratulált, de a "köszönöm"-ök egyre halkabbak lettek, a torkom ekkor adta fel.

Kicsit még segítettem a végén rendet rakni, de nem sokat, mert mentünk családosan vacsizni...

Így történt, hogy most már tényeg csak egy Doktori Tanácsi jóváhagyás választ el a doktorságtól.

A mesének vége, aludjatok jól, gyerekek!

Update: Kicsit több, mint egy évvel később, idén májusban egyetemi ünnepség keretében megkaptam az oklevelet is - ennek örömére megint egy jót ettünk.